XII.fejezet

Megfordultam de nem állt mögöttem senki. Körbenéztem de úgy tűnt, hogy a támadóm valamiért elmenekült. Már épp indulni akarta nehogy meggondolja magát és visszajöjjön, mikor a földön felfedeztem egy nyakláncot. Felvettem. Különös illat lengte körül amit semmihez se tudtam hasonlítani. Az ezüstlánc végén egy apró, átlátszó kis szív medál lógott melynek a belsejében egy apró kis lila virág díszelgett.
Egy ideig elnézegettem majd motorberregés hangzott fel. A fekete Aston Martin volt az és felém tartott.
Megállt mellettem és az ablak leereszkedett.
-Kiraktam Josht.-mondta Carter. Beültem mellé és a kocsi újra elindult.-Ugye tudod, hogy nem haragudhatsz rá örökké?
-Tudom.-sóhajtottam. Rám mosolygott és megfogta a kezemet.
-Az mi a nyakadban?-kérdezte nagy szemeket meresztve az előbb talált kis nyakláncra.
-Most találtam. Igazából elég furcsa volt mert valaki megtámadott és.....
-Valaki megtámadott?
-Igen, de nem is ez a lényeg hanem, hogy lerakta ezt és elment.
-Mi az, hogy nem lényeg? És ha bajod esett volna?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
-Akkor reménykedek, hogy megbosszulsz.-mondtam mosolyogva de ő ezt cseppet sem találta viccesnek.
Már az iskola utcájában látni lehetett a sok iskolást. A legtöbbjük fekete-fehér ünnepi ruhát viselt, de voltak olyan abroncsos szoknyájúak is mint én. Carter kiszállt a kocsiból majd odajött az én oldalamra s mint egy úriember kezet nyújtott és segített kiszállni. Azok a gimnazisták, akik ismerték Cartert nagy szemekkel meredtek ránk, de leginkább összefonódott ujjainkra. Végül el kellett válnunk, ő elment a tanárokhoz, én pedig megkerestem a biológia kémiásokat. Mikor odaértem hozzájuk egy csoport lány sutyorogva nevetgélt s közben rám mutogatott. Hirtelen mellém lépett Tayson.
-Figyelj, én sajnálom amit múltkor tettem. Nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.-bal szeme alatt még mindig kissé sárgás-barna volt a bőre. Újra a sugdolózó lányok felé pillantottam.
-Megbocsájtok. Te, nem tudod mit néznek ennyire rajtam?-kérdeztem és tekintetem végig vándorolt a tömegen. A legtöbben sanda pillantásokat vetettek rám, mások lesajnálkozót, egyesek undok mások pedig elismerő pillantásukkal tiszteltek meg.
-Már elterjedt a hír, hogy a jóképű és facér testnevelőtanár felszedte az új diáklányt.-nézett rám rosszallóan. Felsóhajtottam.
-Legalább már az első héten kipletykálják magukat. Hamar vége lesz ennek a szörnyű időszaknak.-mondtam és újra körbenéztem.
-Ja, bizonyára. Viszont vigyázz mert úgy hallottam, hogy a tesitanár Naomi pikkel rád, nem is kicsit. Asszem kidolgozhatod nála a beledet.-huncutul ránéztem.
-Még szerencse, hogy szeretek sportolni.-elmosolyodott. Hirtelen nagy csend lett és kezdetét vette a tanévnyitó. Több diák is elmondta évnyitó beszédét és verseit majd a hetedik osztályosok előadtak egy műsort. Mindeközben Carterrel végig tartottuk a szemkontaktust. Volt amikor mosolyogva intett, hogy figyeljek, de neki sem akaródzott a műsorra figyelni. Végül az igazgató asszony köszöntötte a szülőket, tanárokat, régi és új diákokat. Elmondta hosszú beszédét arról, hogy az elsősöket szeretettel köszönti és sok sikert kíván nekik, a többi diáknak pedig szorgalmas és sikerekben gazdag tanévet kíván. Kihirdette azt is, hogy milyen szakkörök indulnak és melyek értek véget tanulóhiány miatt. Majd felolvasta a házirendet és mindenkit nyomatékosan megkért, hogy ne fogyasszanak alkoholt illetve ne cigizzenek az iskola területén belül. A diákok félig már aludtak mire kimondta a bűvös szavakat.
-És a beszéd végén ismételten sok sikert kívánok 2011-es és 12-es tanévhez! Köszönöm.-a tömeg vihar szerű tapsban tört ki, de volt egy sejtésem, hogy ez nem az igazgatónő beszédének, hanem annak a befejezésének szólt. Ránéztem Carterre aki intette, hogy menjek oda hozzá. Átverekedtem a tömegen majd beestem Carter karjaiba.
-Mindig ilyen unalmasak az ünnepségek?-kérdeztem vigyorogva.
-Általában igen. Gyere, menjünk fel az irodámba.Dobjuk fel egy kicsit a hangulatot.-a szemem sarkából láttam, hogy több pár pletykára éhes szempár fürkész minket.
-Oké, menjünk!-mondtam vigyorogva. Megkerültük az épületet csak, hogy kijussunk a kavalkádból majd a főbejáraton keresztül visszamentünk az épületbe. Felszaladtunk a lépcsőn és bementünk a tanári szobába, azon belül Carter irodájába. Egy lelket se lehetett látni, mindenki lent volt az ünnepségen de elővigyázatosságból kulcsra zártuk az ajtót majd elhúztuk a függönyöket. Hassal lefelé feküdtem a kanapén.
-Kibogóznád? Mindjárt megfulladok...-kértem és a fűzőre mutattam. Odatérdelt mellém és leszedte rólam a fullasztó ruhadarabot. Ajkait a vállamhoz nyomta majd végig csókolta a hátamat. Kézfejével végigsimított a tarkómon majd ajkait a nyakamra tapasztotta. Fogaival karcolni kezdte a bőrömet s nagy erőfeszítésbe került, hogy ne nyögjek fel. Kezemet arcára csúsztattam majd ajkaink vad táncba kezdtek. Lecsúsztam mellé a földre közben a fűző lehullott rólam. Lassan elkezdtem kigombolni az ingét, s közben ő a szoknyám levételével bajlódott.
Ekkor kopogtattak az ajtón.
-Egy pillanat!-szólt ki Carter és gyorsan felpattant. Meghúzta a fűzőmet és visszagombolta az ingét.
-Nyugi csak én vagyok!-kiáltott be Josh.
-Ooh, miért nem szóltál? Akkor nem öltöztünk volna fel!-mondtam gúnyosan.
-Carterre kicsit se vagyok kíváncsi!-jött kintről a válasz. Ezek szerint rám igen?
-Te se vagy egy díszpinty bátyus!-ment a csípős válasz. Carter odaugrált féllábon az ajtóhoz, s miközben a cipőjét húzta elfordította a kulcsot a zárban. Be jött Josh és az éppen zakóját felvevő Carterre és rám nézett.
-Ti komolyan az évnyitón akartok egy irodában szeretkezni?-kérdezte elképedve.
-Nem.-válaszoltam-Csak akartunk.
-És ha nem kopogtatsz talán össze is hoztuk volna.-mosolygott csibészesen Carter. Eléggé furcsa fejet vágott Josh. Mintha egyszerre rosszalná és élvezné a helyzetet.
-Na majd legközelebb.-csipkelődött Carter és kiment az irodából. Nevetve utána mentem. Ezután kézen fogva mentünk le. Mikor Josh utolért minket megjegyezte.
-Bonnie...A nyakad egy kissé ... öhm ... ki van szívva...-komoly képet akart vágni de nem jött össze neki és elnevette magát.
-Hol?-kérdeztem rémülten. Megfogta a kezemet és odatapasztotta arra a kis pontra, ahol nemrég még Carter ajkai kényeztettek. Gyorsan elrejtettem a hajam mögé.
-Szia.-köszönt rám egy szőke hajú, kék szemű lány. Mögötte egy kuncogó barna hajú és zöld szemű lány állt és biztatóan lökdöste szőke barátnőét.-A nevem Cintia Miraell. Osztálytársak leszünk.
-Szia Cintia. Én Bonnie Raullin vagyok.-hallottam amint a barna hajú barátnője azt mondogatja neki "Kérdezd meg, kérdezd meg."
-Jó van.-súgta oda barátnőjének.
-Mit kérdezz meg?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Hát, hogy van-e már barátnője Josh Satuke tanárúrnak?-kuncogott és fülig elpirult. Josh még mindig mellettem állt és kaptam az alkalmon.
-Még niiincs. Ugye...Tanár úr?-mosolyogtam rá. Elhúzta a száját és alig láthatóan nemet intett a fejével mintha azt akarná mondani nekem "Egy szóval se többet!".-Hallotta Mr.Josh. Ő itt Cintia. Barátkozzanak.-mondtam és körülnézve hozzátettem-Addig én megszabadítom Cartert az élősködőktől.-azzal odasiettem hozzá. Mellé léptem és megpusziltam az arcát. Láthatóan hálás volt amiért odamentem.
-Áá, jó napot Ms.Naomi! Észre se vettem....-bár ekkora ego-t nehéz nem észre venni, tettem hozzá gondolatban.
-Szia....Bon-nie.-nevemet olyan méla undorral ejtette ki, hogy attól féltem a végén kihányja a nevemet.-Szóval ti most....most ti...szóval...együtt..együtt vagytok?-kérdezte méregtől akadozó szavakkal.
-Igen. Bizony.-mondta büszkén mosolyogva Carter.
-Ez nem törvény ellenes? Mármint ezért fel lehetne jelenteni titeket nem?-kérdezte. Mikor azonban már Carter is ellenszenvesen nézett rá gyorsan hozzá tette-Bár nem tudom ki lenne képes feljelenteni egy ilyen...egy ilyen gyönyörű párt!
-Hát nekem van egy tippem...-morogtam.
-Parancsolsz?-kérdezte savanyú fejjel.
-Semmi tanárnő!-mondtam mosolyt erőltetve az arcomra. A nagy tömegben megláttam Josh zilált fejét. Mikor találkozott a tekintetünk az arca iszonyú dühös volt, ujjával felém mutogatott és hangtalanul szidalmazott. Én elmosolyodtam és a kezemet a fülem mögé téve azt motyogtam: "Hogy mi? Nem hallak!"
-Mit csináltál te a bátyámmal?-kérdezte nevetve Carter.
-Csak szereztem neki barátnőt.-mondtam mosolyogva.
-Mr.Carter!-kiáltott oda a matematika tanár.
-Most mennem kell.-mondta-Ismerkedj!-azzal csókot nyomott a homlokomra és elindult Mr.Kuper felé.
Elindultam a tömegben és megkerestem Mollyt,
-Szió. Hogy telik a buli?-kérdeztem mikor odaértem hozzá és egy barna hajú kislányhoz.
-Nagyon jól! Már van egy csomó barátom és nem csak elsősök! Ő például itt Lizellla. Lizella, ő pedig a nővérem Bonnie.
-Szia. Örülök, hogy megismerhetlek.-nyújtottam felé a kezemet. Szégyenlősen billegett egy kicsit ide-oda majd elfogatta a feltartott kezemet.
-Azt mondtad, hogy nem csak elsős barátaid vannak? Az meg hogy lehet?-kérdeztem ismét Mollyra nézve.
-Hát, egy csomó felsős odajött hozzám és megkérdezték, hogy tényleg Mr.Carterrel jársz-e.-elképesztő, hogy ezek a húgomat is kihasználják a pletykaszerzéshez.
-És még kérdeztek valamit?
-Nem csak csúnya dolgot mondtak rád a fiúk.
-Csúnyát?-kérdeztem gyanakvóan. Bólintott. Még kis korában megígértettem vele, hogy soha de soha nem mond ki csúnya szót ha még is akkor ráülök a szájára. Megforgattam a szemeimet.
-Most kivételesen felmentelek a szabályzat alól és megengedem, hogy kimond a csúnya szót. De csak most az egyszer!-figyelmeztettem. Közelebb hajolt és belesuttogta a fülembe.
-Ribanc.
-Ezt mondták volna?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Igen, és még azt is, hogy tuti ha ezt mondják rád akkor szaladsz a "bikádhoz", hogy fegyelmit kapjanak.-mondta Molly.
-És melyik fiúk mondták ezt?-kérdeztem. Molly rámutatott egy csoport fiúra, akik épp skanderoztak egy üres asztalnál-Láttad már a nővéredet verekedni?-kérdeztem Ly-t. Megrázta a fejét.-Hát akkor most fogod.-mondtam és elindultam a srácok felé.
-No lám csak ki van itt....-kezdték a fiúk.
-A ribanc?-emeltem fel a szemöldökömet.
-Hát, nem mi mondtuk!-mosolygott gúnyosan magas, fekete hajú és zöld szemű srác.
-Megmondanátok ugyan, hogy melyik okos találta ezt ki?-az előbbi nagyszájú srác előlépett.
-Bajod van?-kérdezte. Elmosolyodtam majd a következő pillanatban egy olyan balost nyomtam a szeme alá, hogy az ujjaim is megreccsentek belé. Hátratántorodott majd mérgesen rám nézett.
-Ezt nem kellett volna, ribanc!
-Bajod?-néztem ártatlanul. Elindult felém s a végén egy szép kis orrba verős harc alakult ki. Mikor épp a hátán térdepeltem és fejét a földhöz nyomtam, Josh lerángatott róla. Rúgkapáltam egy sort s közben végig azt ordítottam: had verjem még egy kicsit bentebb az arcát, úgy is túl nagy!
-Hé Bonnie, nyugodj már le!-csitított Josh. Végre körül tudtam nézni s meglepetten láttam, hogy a fél iskola azt nézte, hogyan verem meg a palántát.
-Hülye kúr*a!-ordította a vérző orrát szorító srác. Több se kellett meglódultam felé körmömmel belemartam arcába. Josh újra visszarángatott.
-Bonnie! Észnél legyél! Hagyod, hogy egy ilyen kis taknyos felbosszantson?-mélyen a szemembe nézett és én úgy éreztem, hogy elkezdtem olvadni.
-Nem.-válaszoltam. Jobb kezemet a nyakába akasztotta, bal kezével pedig átfogta a derekamat és így kísért föl a tanáriba. Út közben összetalálkoztunk Carterrel.
-Te jó ég Bonnie! Ki tette ezt veled?-mielőtt válaszolhattam volna Josh megszólalt.
-Most már tudom, hogy nem kell félteni a csajodat. Inkább menj és nézd meg, hogy mekkora kárt csinált Bonnie, Parker arcában.-majd kissé halkabban hozzá tette-Remélem jó nagyot.