X.fejezet

Hát elérkeztünk a 10.fejezethez. Eddig nem kaptam kommenteket (csak 1-et) így nem tudom, hogy kinek tettszik és kinek nem. Remélem azért sokótok szereti és olvassa!:)
Nos, akkor itt is van a X.fejezet:

-Szia Bonnie!-köszönt Tayson és otthagyva a "Füzetek és borítók" részleget mellém lépett. Elvettem egy bevásárlókosarat majd kivettem a zsebemből a listát.
-Szia Taylor!-viszonoztam az üdvözlést. Elindultam az írószerek felé, ő pedig jött velem.
-Na, mit mondott az orvos? Egyben maradsz?-kérdezte vigyorogva. Leszedtem a polcról egy csomag színes ceruzát, majd kipipáltam Molly listáján.
-Igen.-fordultam felé mosolyogva-Azt mondta, hogy egy enyhe agyrázkódásom van, meg elfertőződött a sebem, -mutattam a homlokomra- így még egy hétig Mr.Carter gondjaira bízott.-mosolyodtam el újra. Arca rosszalló maszkba futott át.
-Szerinted jó ötlet, hogy egy tanárral...jársz?-kérdezte és levett a polcról egy szénceruza készletet. Ettől a kérdéstől féltem, de megfogadtam, hogy csak is az igazat mondom bármely vele kapcsolatos kérdésre.
-Őszintén? Nem jó ötlet. Viszont szeretem és szerintem ez a lényeg. Mellette boldog vagyok, nem kell megjátszanom magamat. Rossz fiúnak látszik de nem az.-csak úgy áradtak belőlem a szavak-Ő el tudja feledtetni velem a szüleim halálát, a kilátástalan jövőt, a borzalmas múltat. Legalább a jelenemet megboldogítja. Vicces, romantikus és vagány. Ráadásul még ott van Josh is, akivel szintén baromira kijövök, olyan mintha a bátyám lenne.-összeráncoltam a szemöldökömet-És aki ezt nem érti meg...-mondtam nagy levegőt véve. Ránéztem a listára és belepakoltam azokat amik még kellettek. A bevásárlás ezután szótlanul telt. Néha egymással szemben mentünk el, néha messzire elkerültük egymást. De egy szót sem szóltunk egymáshoz ezután. Beledobáltam a még hiányzó füzeteket majd a pulthoz léptem. A nő lassan bepötyögte a gépbe az árakat.
-Huszonkettőezer-négyszázötven forint lesz.-odaadtam a pénzt majd kisétáltam az ajtón. Megálltam a bolt előtt és leellenőriztem, hogy mindent beszereztem-e. Már csak a táskák és a tolltartók voltak hátra. Az itteniek nem tettszettek így keresni kell egy másik boltot. Megszólalt mögöttem a csengő, és Tayson lépett ki az ajtón. Odajött mellém és nagy levegőt véve megszólalt.
-Sajnálom...az előbbit.-mondta.
-Semmi baj.-válaszoltam de hangom kicsit se volt meggyőző. Ezt Tayson is észrevehette mert gyorsan megszólalt.
-Meghívhatlak egy fagyira?-mutatott a szemközti fagyisstandra. Meleg volt nagyon, úgyhogy beleegyeztem.
-Békítő fagyi?-kérdeztem miközben leültünk egy padra az olvadó fagyival a kezünkben. Én egy jó nagy adag citromot és vaníliát, ő pedig málnát és csokit kért.
-Az. Édes a béke....
-...és hideg.-tettem hozzá mosolyogva.
-Tudod, ha jól érzed magad Carter mellett akkor senkinek sincs joga beleszólni az életedbe.-mondta nagy komolyan.
-Ezt azért mondod, hogy megbékíts vagy komolyan gondolod?-kérdeztem.
-Is-is.-mondta mosolyogva. Megettük a fagyit azután még egy kis ideig süttettük magunkat a napon.
-Indulnom kéne. Még hátra van a táska meg a tolltartó.-mondtam még mindig lecsukott szemekkel.
-Elkísérlek. Még nekem is be kell szereznem egy táskát.-nagy nehezen feltápászkodtunk és elindultunk egy közeli boltba.
-Ez illik hozzád!-mondta Tay mikor megmutattam neki egy félvállas táskát. Fekete volt hatalmas, rózsaszín, Hawaios virágokkal. Mollynak kiválasztottunk egy rózsaszínű diddl-ös hátitáskát, Taynak pedig egy katonamintásat. A tolltartókat szerencsére a táskával adták így nem kellett keresgélni.
-Nekem most mennem kell.-mondtam de Tayson elkapta a karomat és magához rántott.-Mit csinálsz?
-Ne menj még. Kérlek.-mondta kölyökkutya szemeket meresztve rám-Szeretnék körülnézni a városban és nem ismerek rajtad kívül senki mást. Nem vezetnél körbe?-kérdezte. Kissé kényelmetlenül éreztem magam miközben a mellkasához szorított.
-Ha elengedsz esetleg megmutathatok egy-két dolgot.-mondtam.
-Bocs.-mondta és elengedett. A megvásárolt cuccokat beraktam a hátizsákba majd felkeltem. Hirtelen azonban megszédültem és visszaestem majdnem a padra, de Tay megtartott és szép lassan leültetett.
-Na, mi lett? Jól vagy?-kérdezte aggódva. Nem tudom mi történt. A szemem előtt apró pontocskák kezdtek el táncolni, de amilyen gyorsan jött ez az érzés olyan gyorsan el is múlt.
-Persze. Mennyünk.-először elmentünk és megmutattam neki a nagyobb bevásárló központokat, a piacot, a templomot, a kávézókat és boltokat. Az egyik kirakatnál megakadt a szemem egy ruhán. A felső vörös és fűzős volt, s a vége abroncsos szoknyában ért véget, melynek ráncain fekete háló volt.
-Hűűű..-mondtam alig halhatóan-Ez gyönyörű!
-Tényleg szép!-vigyorgott Tayson-És hozzád még illene is.
-Kösz.-motyogtam majd egy utolsó sóvárgó pillantást vetettem a ruhára.
-A városban összesen öt disco van. Ez a legnépszerűbb és legzsúfoltabb. Szinte minden fiatal ide jár.-mondtam a kék épületre mutatva. Tayson megragadta a karomat és húzni kezdett befelé.
-Ne, Tay! Mit csinálsz??-kérdeztem Erősebbnek bizonyult mint hittem.
-Bulizzunk egyet!-semmi kedvem nem volt hozzá de nem bírtam ellenállni a szorításnak. Miután belógtunk hátul elvegyültünk a táncoló nép között. Mindenfele füst terjengett és színes fények villództak. Emberek lökdösték ide-oda egymást vagy éppen tapadtak egymáshoz. Tayson elkezdett táncolni én meg csak álltam és vártam, hogy vége legyen ennek a borzadájnak. Végül mikor már meguntam, hogy csak ide-oda lökdösnek leültem a bárpulthoz.
-Valami italt kisasszony?-kérdezte a csapos.
-Nem, kösz.-mondtam és tekintetem újra a táncoló tömegre vándorolt. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Igen?-szóltam bele.
-Hol a fenébe vagy Bonnie?-ordított bele Carter a készülékbe-Mi ez a zene? Bonnnie...Bonnie te egy discoban vagy? Ugye nem....-nem tudtam meg, hogy mit akart mondani mert Tayson mellettem termett és lecsukta a készüléket.
-Épp beszéltem!-förmedtem rá.
-Lazítanod kéne!-mondta vigyorogva és elkezdett táncolni.
-Na jó, elmentem!-mondtam idegesen és felálltam. Ám Tayson visszalökött a székbe.
-Lazííííts! Hé, egy sört a kisasszonynak!-utóbbi mondatát a csaposhoz intézte-Egy kis kikapcsolódás kell neked Bonnie. Az, hogy elengedd magad.
-Legutóbb mikor kikapcsolódtam féltucat részeg kukás ölében kötöttem ki.-morogtam de ügyet se vetett rám. Kezembe nyomta a sört és "segített" inni.
-Bódítsd el az elmédet...-suttogta nagyon halkan a fülembe és én nem tudom miért de engedelmeskedtem: kezembe vettem a poharat és inni kezdtem. Rendelt még egyet és még egyet. Végül pedig bevitt a táncparkettre. Sokkal felszabadultabb voltam és vadabb. Teljesen nekitapadtam Taynak és úgy mozogtunk mint akik ezt már évek óta gyakorolják. Kezeimmel hátranyúltam és végigsimítottam a haján, a tarkóján... Ekkor valaki elkapta a karomat és elrántott Tay mellől. Carter volt az. A lendülettel, ahogy elhúzott mellőle egyenesen bátyja karjaiba estem.
-Mi a fészkes fenét képzelsz magadról? Hogy merted ezt csinálni?-üvöltözött Carter Taylorral.
-Gyere Carter, vigyük be a kórházba! Elég ramatyul néz ki....-csitította Josh öccsét.
-Megölhetted volna, felfogod?? Nem mesélte el neked alig pár órája, hogy agyrázkódása van és a sebei is elfertőződtek? Erre te behozod egy füsttől és piától bűzlő discoba??!!-azzal megrándult a keze és bemosott Taylornak aki vagy fél méterrel odébb tántorgott. Eddig Joshnak támaszkodtam mert alig álltam a lábamon, de most kénytelen volt a karjaiba kapni miután összecsuklottam.
-Gyere öcsi, sürgősen be kell vinni!-mondta Josh és elindult velem a kijárat felé.-Hozd a cuccait!-a kinti fény bántotta a szememet így arcomat Josh kabátjába temettem. Mindkét kezemmel a nyakába kapaszkodtam és az egyik bent hallott disco zenét dúdoltam. Egyik keze a térdhajlatom, másik a lapockám alatti részen tartott meg. Szemem előtt feketedni kezdett a világ.
-Josh.....-suttogtam és a feketeség elnyelt. Jóval később a kórházban tértem magamhoz és mellettem ott feküdt...
-Molly! Hát te hogy kerülsz ide?-kérdeztem és megpróbáltam átölelni, de a tűk a kezemben nem engedték.
-Edward bácsi behozott miután megkaptuk Mr.Carter üzenetét.-te jó ég, Carter! Iszonyúan ki lehet akadva.
-És....és a többiek hol vannak?-kérdeztem, de közben csak egyetlen egy személyre tudtam gondolni.
-Edward bácsi kint ül és...hát figyeli, hogy ne tudjanak bejönni Mr.Carterék.-mondta összeráncolt szemöldökkel Molly.
-Hogy mi?-suttogtam elborzadva, majd elkezdtem kitépkedni a karomból a tűket, a mellkasomról leszedtem a korongokat, orromból kiszedtem a csövet majd felültem.
-Molly. Kérlek segíts nekem.-mondtam beharapva alsó ajkamat.
-Miben?-kérdezte Molly nagy szemekkel.-Csak nem akarsz...?
-De igen. Hívd le valahogy a bácsikánkat a büfébe vagy tudom is én hová csak siess kérlek. Ne félj-tettem hozzá mikor belenéztem rémült szemeibe-Nem fogom elmondani, hogy direkt segítettél.
-Nem is azért....Hanem.....Mikor látlak újra?-kérdezte lebiggyesztett szájjal.
-Ha jól sejtem az őrség seperc alatt el fog kapni, szóval hamarosan.-mosolyogtam rá miközben felhúztam a nadrágomat és a fölsőmet. Molly kiment én pedig hallgatózni kezdtem.
-Jól van de siessünk!-mondta Edward bácsi és elindult Mollyval a büfé irányába. Mikor már elhalt a lépteik zaja kinyitottam az ajtót résnyire majd miután meggyőződtem róla, hogy senki sincs a folyosón, kiléptem a kórterem ajtaján. Elfordultam jobbra majd balra és kétszer újra jobbra. Mikor megláttam a hátsó kijáratot szívem nagyot dobbant. Kifutottam és körül néztem: a parkoló kihalt volt. Ismerős volt az utca így könnyen tudtam tájékozódni. Első utam az iskolába vezetett.