IX.fejezet

Reggel egyikőnknek se volt kedve, se pedig ereje kikelni az ágyból. Hason feküdtem Carter pedig átölelt. Megpuszilta az arcomat és cseppet se lelkes hangon a fülembe suttogott.
-Csak kettőig lehet átvenni a könyveket és már így is fél egy van...-felé fordultam és átöleltem a nyakát.
-Majd Josh rátapos a gázra.-nevettem. Nagyot sóhajtottunk és kikászálódtunk az ágyból. Míg Carter a fürdőben volt elfoglalva, én felöltöztem. Molly egy lila, ezüst kövekkel kirakott rövid ujjút és egy fekete csőnadrágot rakott el nekem. Belebújtam majd lementem a lenti mosdóba. Fogat mostam, megfésültem a hajamat és megmosdottam majd kimentem a konyhába.
-Jó reggelt!-vigyorogtam Josh-ra.
-Milyen üde és vidám valaki!-kajánkodott-Nemtán a tegnap esti hancúrozástól?-kérdezte gonoszul megvillanó szemekkel. Nem hagytam, hogy elrontsa a napomat.
-Ilyen hangosak lettünk volna?-kérdeztem és kivettem a gyümölcsöstálból egy almát.-Bocsi. Ma megpróbálunk halkabbak lenni!-belül fojtogatott a nevetés azt az elképedt arcát látva. Láthatatlanul megveregettem a vállamat és azt gondoltam "-Szép volt Bonnie!"
Felmentem az emeletre ahol Carter épp az ingeit nézegette.
-A pirosat.-mondtam és elterültem az ágyon-Most annyira......Boldog vagyok!-mondtam nagy levegőt véve-Hosszú idő után először érzem azt, hogy nincs semmi gondom és az életem felhőtlen.-mondtam mosolyogva.
-Örülök, hogy segíthettem!-mondta Carter fölém hajolva majd megcsókolt.-Hidd el, én pontosan ugyan így érzek!-felvette a fölsőjét majd fogtam a pénztárcámat és lementünk a földszintre. Josh is útra kész volt.
Kint a kocsiban szólalt meg először.
-Carter! Tudtad, hogy a barátnőd ma éjjelre is maradni akar?-a kezem megrándult, de Carter mosolyogva lefogta így sajnos Josh nem ismerhette meg Mr.Balost.
-Tudom. És örülök!-mondta és újra megcsókolt.
Hamarosan már a városban jártunk, s végül az Aston Martin leparkolt az iskola elé. Carter tényleg betartotta az ígéretét és mellettem volt, fogta a kezemet s néha kezei még a derekam köré is fonódtak. Az összes tanár és azok a diákok akik bejöttek segíteni nagy szemekkel néztek minket. De nem érdekelt. Életemben először büszkén húzhattam ki magam. És csak is miatta. A női testnevelő tanár, Naomi Torns szinte gyilkolt a tekintetével és hirtelen olyan érzésem támadt, hogy meg fogok bukni tesiből. Mikor elmentünk a közeléből megszólaltam.
-Hűűű...Ez a tanár kimeríti a szemmel verés fogalmát.-mondtam összeráncolt szemöldökkel. Carter felnevetett és megpuszilta a fejem búbját.
-De remélem nem ilyesztett el tőlem!
-Dehogy is....-válaszoltam..Nos, én most megyek kifizetem a könyveket aztán elmegyek megveszem a cuccokat.-mondtam és átöleltem.
-A könyveket hagyd csak, majd én átveszem és berakom a kocsiba. Ha bevásároltál ide gyere vissza és majd haza viszlek.-mondta el ezt mindet egy szuszra.
-De remélem oda viszel haza ahova tegnap este.-vigyorogtam huncutul. Elmosolyodott és újra átölelt, sőt még meg is kísérelt egy csókot. Miután lementem pár lépcsőfokot, Ms.Naomi azonnal elkezdett nyalizni. -Milyen fess ma, Mr.Carter!-hüledezett.
-Egyszerűen csak jó éjszakám volt!-válaszolta és rám kacsintott. Nem bírtam visszatartani és kitört belőlem a nevetés. Carter elindult a tanári felé, s pulykamérgű Naomi is követte eféléket mondogatva mint pl.várom már a közös munkát! vagy annyira tetszik ez az inge!
-Liba.-motyogtam majd leszaladtam a lépcsőn. A kapuban azonban eszembe jutott, hogy engem a kórházban várnak. Mindegy. Majd holnap bepótolom. Ahogy befordultam a sarkon beleütköztem valakibe.
-Ohh, sajnálom!-mondtuk egyszerre. Mikor egymásra néztünk elakadt a lélegzetünk. Neki nem tudom mitől, de nekem a külsejétől. Barna, középhosszú haja össze-vissza volt zselézve, kék szemei pedig mint a gyémánt úgy csillogtak.
-Szia. Öhm..a nevem Tayson Courc.-mutatkozott be. Gyorsan észbe kaptam és viszonoztam az üdvözlést.
-Hello! Az én nevem Bonnie Raullin.
-Idevalósi vagy?-kérdezte. Megráztam a fejem.
-Nem. Illetve most már igen. Pár hónapja költöztem ide a húgommal. A Deason birtokon lakunk a bácsikánkkal. És te?-kérdeztem udvariasan.
-Én is most költöztem ide. Most iratkozok be a suliba.-mondta kedvesen és elmosolyodott. Hirtelen valaki átölelte a vállamat. Mikor felnéztem meglepődtem, hogy Carter milyen gyanakvóan néz Taysonra.
-Cica...-szólt s tekintete az arcomra vándorolt-Eszembe jutott, hogy téged vár Dr.Smith. Elviszlek ha akarod...-kissé közelebb hajolt-És már Ms.Naomi is az idegeimre megy.-nevetett fel.
-Segíthetünk rajta....-mondtam és kezeimet az arcára csúsztattam majd megcsókoltam. Mellettünk Tayson megköszörülte a torkát.
-Oh, bocs.-mondtam gyorsan-Carter, ő itt Tayson Courc. Ő is a suli tanulója lesz. Tayson, ő pedig itt Carter Will a gimis fiúk tesitanára.-szemmel láthatólag Tayson meglepődött azon, hogy az egyik tanárral vagyok együtt. Egy percig egymás szemébe néztek, s mikor már tapintható volt a feszültség közbeavatkoztam.
-Oké! Carter, minket...őő...illetve engem vár Dr.Smith. Tudod tegnap nekem jött egy fal.-az utolsó mondatot Taysonhoz intéztem. Elmosolyodott és integetett majd gyorsan megkérdezte.
-Melyik szakra mégy?
-Biológia-Kémiára!
-Akkor osztálytársak leszünk.-elmosolyodtam mikor arra gondoltam, hogy még csak most fogja bejelölni, hogy milyen szakra szeretne menni.
-Majd még találkozunk!-köszöntem el. Mentünk két lépést és megkérdeztem Cartert, hogy a könyveimet ki fogja átvenni ha az orvosnál vagyok.
-Én szívesen átveszem!-szólt a mögöttünk léptető Tayson.
-Nem kell!-mordult rá Carter, majd kedvesebben hozzátette-A bátyám Josh majd átveszi.-majd olyan kaján hangnemet vett fel amilyet én reggel, mikor Joshsal csipkelődtünk.
-Úgy is ott alszol ma is nálunk, nem?-tudtam, hogy most csak Tay-t akarja bosszantani, de ennyi elégtételt kaphat, nem?
-Ha már ma ilyen jól szórakoztunk....-válaszoltam és még szorosabban magamhoz öleltem. Bekanyarodtunk az Aston Martinhoz majd tényleg búcsút intettem az iskola kapun épp beforduló Taysonnak.
A kórházig végig terveket szőttünk, hogy hogyan tudnánk borsot törni Ms.Naomi Liba Torns orra alá.
-A bors töréssel még várnia kell Bonnie kisasszony!-mondta az orvos belépve a kórtermbe.
-Valami baj van?-pattant fel Carter a fotelből.
-Nyugodjon meg fiatal úr, semmi halálos és komoly dolog, csupán egy enyhe agyrázkódás és kisebb fertőzés. Ugyan is nem tudom hogyan -mivel megtiltottuk, hogy kint mászkáljon- a varratai felszakadtak és elfertőződött. Nos, azt javasolnám, hogy még legalább egy hétig figyelje meg Bonnie kisasszony viselkedését Mr.Carter, és ha bármi szédülést vagy hányingert érezne akkor azonnal hozza be! Ezentúl minden nap fürdés után kenje be ezzel-egy nagy tubus kenőcsöt nyomott Carter kezébe- a sebet és cseréljenek kötést. Egy hét múlva, az az szeptember negyedikén várom vissza kisasszony.-megköszöntük majd kimentünk a kocsihoz.
-Még egy hétig velem kell laknod. Ki fogod bírni?-kérdezte miközben felberregtette a kocsi motorját. Látszólag elgondolkoztam a dolgon majd megszólaltam.
-Igen, azt hiszem ki fogom bírni!-elindultunk az iskola felé. Mikor leállította az autót felé fordultam-Kérlek had mondjam el én!-gonoszul vigyorogva bólintott.
Felszaladtunk a lépcsőn majd a tanáriban megkerestük Josht.
-Szia!-köszöntünk neki kórusban. Kivonszoltuk az aulába, úgy hogy Ms.Naomi is lássa. Nem hiába: kijött és mintha valami nagyon fontosat akarna mondani Carternek elkezdett felénk jönni. Mikor már bőven hallótávolságon belül volt elújságoltam Joshnak mi történt.
-Képzeld, az orvos azt mondta, hogy még egy hétig Carternek kell ápolnia.-szemem sarkából láttam amint felfúvódik a tanárnő arca. Carter pedig rátett egy lapáttal.
-Én leszek majd a sexy doktorbácsid.-vigyorgott. Megrepedtek a bordáim az elfojtott nevetéstől.
-Tök jó, hogy maradsz még egy kicsit!-mondta Josh-Mintha lenne egy húgom. Aki az öcsémmel jár. Ez fura volt...-motyogta majd visszaváltott csevegő hangnemre-Na és most hová mentek? Jut eszembe a tankönyvek bent vannak az irodádban Carter.
-Majd bemegyek értük, én!-ajánlkoztam és már indultam is. Ms.Naomi előtt megálltam és érdeklődve az arcára néztem.
-Jól van? Kissé mintha vörös lenne...-szemei kezdtek vérben forogni, úgy hogy tanácsosabbnak láttam lelépni. Bementem az irodába és kihoztam a táskába helyezett tankönyveket. Mikor kiértem Ms.Naomi ott nyáladzott Carter körül, aki segélykérően rám nézett majd valami ötlettől vezérelve felkiáltott.
-Gyere Cica! Elviszlek a boltig!-odafutottam -és csak a bosszantás (na meg persze lelkivilágom jóléte miatt)kedvéért- megcsókoltam Cartert. Naomi olyan hangot adott mint egy egér akit eltaposnak.
Bedobtam a hátsóülésre a könyvekkel teli hátizsákot majd elindultunk az írószerboltba.
-Szeretlek.-búcsúzott Carter majd visszahajtott a kocsival az iskolához.
Bent a boltban Taysonnal találtam magam szembe.