II.fejezet

Sziasztok!*-*
Meghoztam a II.fejezetet.:)
Nemsoká hozom a kövit, puszi Victoria.

Reggel hangos madárcsicsergésre ébredtem, de a nap sugarai még alig másztak be függöny résein. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy ilyen korán kikászálódjak az ágyból, így csak bámultam a négy falat és elmerültem a gondolataimban. Visszagondoltam a tegnap este látott csillogó szempárra, és azon tűnődtem, hogy vajon mi lehetett az? Talán egy farkas volt. Vagy egy róka, bár az nem igazán számít különlegességnek itt, Elford Adaneyben. A róka mindennapos látvány. Hosszasan eltöprengtem a lehetőségeken, de végül a mai bemutatkozás iránt érzett izgalmam legyőzte a fantáziámat. Vajon, hogy fognak fogadni a többiek? Nem csak azért mert már ők jó kilenc éve összeszoktak, de hát én se vagyok mostanában valami bőbeszédű, barátságos, könnyen barátkozó típus. Egyszerűen ebben az időszakban nem számított más csak a húgom. Ennyi. Kész. A világ számomra nem létezett és létezik. Élem a magam kis világát... De ezen változtatni kell, hisz nem élhetek örökké begubózva mint egy hernyó. Ideje, hogy pillangó legyek...!
És mintha ez lett volna a végszó, a telefonom ébresztője hangosan pittyegni kezdett jelezve, hogy pontban 6 óra van. Ledobtam magamról a takarót majd bevágtattam a fürdőbe és elkezdtem a mindennapi teendőket. Fogat mostam, megmosakodtam és megfésültem csigás-vörös hajamat. Átmentem a szomszédos szobába, majd a húgom ágyára huppantam. Hangosan nyöszörgött egyet.
-Ébredj Molly! Hétre a suliban kell lennünk!-mondtam és felnéztem a faliórára. Alig negyed óra alatt kész lettem. Illetve majdnem.-Moss fogat, fésülködj meg addig én kivasalom a ruhákat!-azzal leszedtem a tegnap kiválasztott ruha együttest az íróasztali szék háttámlájáról. Megfogtam a saját ruháimat is majd gyorsan átvasaltam őket. Belebújtam a fekete, macskaszemes felsőbe majd a fekete buggyos halásznadrágba, és átvittem Ly ruháit is. Az ágya (akár csak az enyém) ágyazatlanul volt. Szemvillanás alatt rendbe raktam majd a frissen vasalt szoknyát és felsőt az ágyra raktam. Leszaladtam a konyhába ahol épp Edward bácsikánk itta a reggeli koffein adagját egy újság társaságában.
-Szép napot!-köszöntem és elővettem két kis tányért.-Valami érdekes?-kérdeztem.
-'Reggelt!-köszönt két korty között. Miközben én a tálakba öntöttem tejet és teleszórtam csokigolyókkal válaszolt- Semmi különös. Illetve...-megigazította orrán a szemüveget és gyorsan átfutott egy cikken majd felsóhajtva így szólt-Nem, nincs semmi érdekes!- Elővettem két kiskanalat és visszamentem az emeletre, Molly szobájába. Már felküzdötte magára a ruháit, most éppen a pipere aszalnál ült és próbálta befonni hosszú, búza szőke hajzuhatagát. Letettem elé a tányérokat.
-Majd én befonom.-mondtam és elvéve az asztalról a fésűt nekiláttam a fonáshoz, ő pedig a reggelizésnek.
-Te miért nem fonod be a hajadat Bonnie?-kérdezte és felhörpintette a kanálban lévő csokis tejet.
-Nekem nem áll olyan jól mint neked!-mondtam és rákacsintottam. Elmosolyodott. Pár perc múlva már meg is szemlélhettem munkám gyümölcsét.
-Tökéletes!-mondtam Mollynak.
-Köszi!-szólt és felvette a piros papucsát. Én is felkaptam a sajátomat és már szaladtunk is le a lépcsőn...egyikünk se akart elkésni már az első bemutatkozásról.
-Hozd ki a tárolóból a biciklidet addig én szólok Edward bácsinak, hogy elmentünk!-befutottam a konyhában de a bácsi már nem volt ott. Elszaladtam hát a nappaliba. Mikor benyitottam az ajtó halkan megnyikordult. Ez a terem volt a legüresebb és legijesztőbb. A kopott, fehér falakat körös-körül mindenütt nagy, arany szegélyekkel ellátott portrék díszítették. Az egyik hosszabb fal közepébe egy tégla szegélyes kandalló volt beépítve, s a nagy nyári hőség ellenére most is ropogott benne a tűz. A szoba közepén pedig egy barna kárpitos, régi, kopott fotel terpeszkedett és ott ült benne a bácsikánk. Kezében ott volt a jól megszokott pipája, de most nem a lila, hanem a narancssárga bársony köntöse volt rajta. A kandalló fölötti képet nézegette amin egykori felesége, Juliette Smerginfs volt látható abroncsos ruhában és egy kiskutyával a kezében. A mondatfoszlányokból ítélve a mai napot mesélhette Edward bácsikánk a képnek. Odamentem a fotelhez és kissé megsimítottam a vállát. Tudtam, hogy ha csak odakiáltanék, hogy "Elmentünk!", akkor nagyon felháborodna. Hisz neki a képeken lévő személyek valósak voltak, s úgy tűnne mintha a beszélgetésük közepébe vágnék. Mikor rám nézett halkan odasúgtam a fülébe.
-Mollyval elmegyünk az iskolához, bácsikám.-elmosolyodott, bólintott majd visszafordult a képhez de nem kezdett el beszélni hozzá. Felegyenesedtem és én is ránéztem a képre. A nő annyira szép volt hófehér bőrével, kék szemeivel és barna hajával, hogy szinte már megbabonázott. Mikor már azt láttam, hogy a nő szája széle megrándul, elszakadt a tekintetem a képtől és elsiettem a kijárat felé. De az ajtóból még visszanéztem és hallottam amint a bácsikánk újra beszélni kezd.
-Igen, nagyon rendes gyerekek! Csak hát nagyon szomorúak...-ekkor Molly megrángatta a pólómat.
-Bonnie, kilyukadt a biciklikerekem és így is már alig tíz percünk van!-gyorsan kézen ragadtam és elkezdtünk futni a tároló felé. Kitoltam a saját kerékpáromat és Mollyt felültettem a csomagtartóra.
-Tudsz kapaszkodni, ugye?-kérdeztem bizonytalanul. Miután bólintott egyet én is felpattantam és már 'száguldottunk' is. Először a kavicsos feljárón vitt minket az utunk, majd egy hosszabb poros szakasz következet. Ezután egy kisebb erdős szakasz és kiértünk a főútra. Itt már könnyű dolgom volt, alig 1km-t kellett tekerni és beérkeztünk a városba. Egy kicsit mentem ide-oda majd mikor teljesen eltévedtem megálltam és megkérdeztem merre kell menni. Életemben egyszer voltam Elford Adaney-be és akkor is csak a kis boltba mentem be, így nem igazán ismertem ki magamat itt.
-Tehát elmegyek arra, azután lefordulok kétszer balra és tovább egyenesen. Ott lesz egy templom.-mondtam vissza a nőnek, akit nem mellesleg Ms.Kate Tublee-nak hívnak.
-Így van.-helyeselt.-Ezután pedig jobbra mész és a citromsárga háznál újra lekanyarodsz. Onnan már látni fogod az iskolát.-megköszöntem és elindultam a kijelölt irányba. A nagy tégla-templom vaskapuja előtt kisebb csoport gyűlt össze akik mosolyogva integettek. Lehet, hogy furcsa de nekem nagyon különös volt, hogy itt minden ember ilyen kedves...Vagy csak én voltam hozzászokva a "nagyvárosi rossz emberekhez". A sárga házat könnyű volt megtalálni hisz kirítt a többi közül élénkségével.
Hamarosan az iskolát is volt szerencsém megpillantani.
Első ránézésre azt mondtam volna, hogy "-Jé! Ez itt a Roxfort!" de hamarosan észre kellett vennem a különbségeket.
Az iskola sötét téglákból épült és összesen három emelete volt. A kerítés, csak úgy mint a teraszom rácsai, csavart vasból készültek. Az épület előtt 6, az iskolát magasságban túlszárnyaló, fenyőfa állt. Betoltam a kapun a biciklit majd a hátsó tárolóhoz vittem. Lesegítettem Mollyt majd lelakatoltam a kerékpárt és elindultam az iskola bejáratához. Azonban mikor odaértem kirázott a hideg. Ott álltam tök hülyén bámulva az ajtófélfát és úgy éreztem mintha egy láthatatlan vízesés lenne előttem. Molly gond nélkül besétált az iskolába, de mikor észre vette, hogy én nem megyek visszafordult.
-Nem jössz?-kérdezte mosolyogva.
-De igen.-mondtam és átléptem a küszöböt. A borzongás elmúlt.
Felmentünk három lépcsőfokot és már az aulában álltunk. Balra lengőajtók voltak, mögöttük pedig mosdókagylók és még két további ajtó. Velünk szemben szintén volt két ajtó valamint jobbra egy kijárat az udvarra és egy folyosó ahol még négy ajtó, valamint a folyosó végén egy kijárat állt. Közvetlenül mellettünk mind két oldalról széles lépcső vezetett fel az első emeletre.
-Gyere!-mondtam Mollynak és elindultam a lépcsőn. Egy kis kanyart kellett tennünk és még néhány lépcsőn felmenni és már az első emeleten álltunk. Itt szintén balra volt egy lengőajtó s mögötte mosdókagylók. Előttünk két ajtó állt az egyik fölött nagy fekete betűk hirdették "TANÁRI SZ.". Jobbra egy folyosó húzódott.
Elindultam a tanári felé. Az ajtó előtt megálltam és zavartan körbenéztem. Vajon most kopogjak? Ide kell jönni egyáltalán? Biztos ma kellett jönnöm? Végül Molly megunta a várakozást és bekopogott.
-Molly!-förmedtem rá halkan, bár nem tudom miért.
-Most mi van?-kérdezte őszinte érdeklődéssel. Bentről egy női hang kikiabált "Gyere!". Lenyomtam a kilincset és óvatosan beléptünk az irodába. Jobbra egy pult állt és mögötte egy duci, szemüveges, ősz hajú nő mosolygott ránk. Illetve rám, mivel Molly alig érte el a pult tetejét.
-Jó napot kedveském!-köszönt. Megköszörültem a torkomat és gyors felkaptam Ly-t.
-Ohh!-a nő arca kissé piros lett-Akkor jó napot kedveskéim! Miben segíthetek?-kérdezte és a pulthoz sétált.
-A nevem Bonnie Raullin, ő pedig a húgom, Molly Raullin. Az igazgatónőnek már szóltunk, hogy jövünk. Utólag szeretnénk beiratkozni.-a nő, névtáblája szerint Penny Pensor, szeme felcsillant. Bizonyára ő is tudott az érkezésünkről.
-Hát persze! A Raullin testvérek! Már nagyon vártunk ám titeket!-mondta Penny-Az igazgatónő azt üzeni, hogy késni fog körülbelül fél órát. Viszont a többi tanár hamarosan megérkezik és valamelyikük biztosan szívesen megmutatja nektek az iskolát. Addig is üljetek le nyugodtan a tanári asztalhoz.-mutatott a hátunk mögötti hatalmas teremre. Bent egy kerek asztal volt, s körülötte bársony székek. Mikor leültünk halkan megjegyezte Molly.
-Remélem az uzsonnához járó teát nem feltartott ujjal kell inni!-nem bírtam visszatartani, a nevetés kiszökött belőlem. Roxfort, a kerekasztal lovagjai és most feltartott kisujj? Ám a nagy nevetés közben megérkezett az egyik tanár, s a nevetés belém fagyott.