-Eressz el!-sikítottam és ahol értem ott ütöttem az állatott. Hirtelen nagy recsegés-ropogás támadt és az a valami ami a földhöz szegezett, elszaladt. Nem tudom kinek köszönhetem az életemet, de örülök, hogy itt van. Lassan kinyitottam a szemeimet, ám észre kellett vennem, hogy egyedül vagyok. A távolból meghallottam Carter és Josh, "Merre vagy Bonnie?" kórusát. Megdörzsöltem a fejemet majd hunyorogva a hangok fele fordultam.
-Itt vagyok!-nem mondhatnám, hogy lelkesen kiáltottam, sőt még csak nem is kiáltottam....inkább csak hangosan beszéltem. Hamarosan léptek zaja törte meg a csendet és megjelent Carter, Joshal a nyomában.
-Jézusom, Bonnie! Mi történt veled?-kérdezte és leguggolt mellém. Megtapogatta a vállaimat, ott ahol az előbb a valami a karmait belém vájta.
-Ne piszkáld!-szisszentem fel és a kezére csaptam.-Fáj...-mondtam halkan majd lassan feltápászkodtam a földről. Körbenéztem majd elindultam azzal ellenkező irányba amerről Carterék jöttek.
-Te meg hová mész?-kérdezte Carter őszintén elcsodálkozva.
-Haza.-fordultam meg és ártatlan arccal ránéztem.
-Neeem!-mosolyodott el és mellém lépve a karjaiba kapott.-A haza erre van.-azzal elindult velem a házuk felé. Erőtlenül rúgkapáltam egy darabig, majd átnéztem a válla fölött Joshra.
-Segítséééééég!-formáltam hang nélkül a segélykiáltást. Elmosolyodott és megrázta a fejét, majd ő is szavak nélkül azt mondta "Neeeeem!". Sértődötten karba fontam a kezeimet és csak abban tudtam bízni, hogy Carter hamarosan elfárad és a saját lábamon mehetek tovább. De nem így lett. Még akkor sem rakott le mikor az ajtóban álltunk sőt, egészen a kanapéig vitt.
-Köszönöm.-mondtam gúnyosan de ő ügyet se vetett rám. Kiment a fürdőbe.
-Mit tervez?-kérdeztem közelebb hajolva Joshhoz.-Nagyon mérges rám?
-Inkább csak aggódott, de rendesen! Ha láttad volna mikor rájött, hogy eltűntél...Pff, öcsém! Két antik szekrény bánta!-mosolygott izgatottan. Kétkedőn ránéztem.-Mi van?
-Te biztos a bátyja vagy?-kérdeztem. Mielőtt felelhetett volna visszajött Carter egy vízzel teli fehér lavórral a kezében. Lerakta a kanapé mellé és feltűrte pólójának az ujját.
-Vesd le a felsődet!-mondta s kivette a vizes rongyot.
-Parancsolsz?-néztem rá felvont szemöldökkel. Ennyire megártott neki a meleg?
-Ki kell mosni a sebeket mielőtt elfertőződnek.-sóhajtotta.
-Azt egyedül is meg tudom csinálni. Nem kell nézőközönség hozzá!-dacoskodtam. Az érzés, hogy csak is Carteré legyek nem szűnt meg, még sem akartam kimutatni...nem akartam gyengének látszani.
-Bonnie...Kérlek.-sóhajtott és elém lépett. Lehunytam a szemeimet."Csak ezt ne csináld..."-könyörögtem magamban. Ha csak egy kicsit is hozzám ér porba fog hullani az elhatározásom. Mikor éreztem, hogy az ing gombot pattintja ki, felugrottam.
-Oké.-ziháltam-De akkor Josh mossa ki a sebeimet!-mondtam ijedten. Megsejthetett valamit Carter mert megrándult a szája széle.
-Én?-vonta fel a szemöldökét Josh-Hát ha ennyire akarod...
-Látom nem kell sokáig győzködni téged-morogtam. Nem tudtam nem észrevenni azt a kaján mosolyt amit Josh, Carterre vetett és azt a gyilkos pillantást se amit pedig Carter küldött Joshnak. Az utóbbi személy a lavórhoz lépett és kicsavarta a rongyot, majd elém lépett.
-Töröld le azt a mosolyt a képedről mert a végén az öklömmel radírozom le!-mondtam Joshnak aki épp az inget hántotta le rólam. Lehunytam a szemeimet és vártam, hogy véget érjen a rémálom. Ám hirtelen azt vettem észre, hogy Josh keze megállt. Mikor kinyitottam a szemeimet épp a vállaimat bámulta elborzadó tekintettel.
-Te, Carter! Ezt nézd meg!-mondta. Én is lenéztem a vállaimra és ijedtemben ugrottam egyet. A hely, ahol az állat alig fél órája megkarmolt több éves hegnek nézett ki.
-Mi ez?-kérdeztem idegesen. Végigsimítottam a vonalakon. Te jó ég! Hisz ez lehetetlen! Bár úgy tűnik mégse....
-Nem tudom...-válaszolta Carter, de a szemében láttam, hogy megcsillant valami.
-Nos, ezzel sokat mondtál!-mondtam bosszúsan. Vettem egy nagy levegőt-Én most letusolok.-jelentettem ki. Két lépés után meghallottam amint Josh azt mondja öccsének:
-Milyen jól bírja a különös dolgokat!-megfordultam.
-Csak egy láthatatlan maszk kell hozzá és egy kis idő, hogy gyakorolni tudd a felvételét.-rántottam meg a vállaimat majd mentem tovább. Carter utánam futott.
-Mi az?-kérdeztem és elindultam fel, a lépcsőn.
-Most már nem engedem, hogy egyedül legyél. A végén még butaságot csinálsz!-nem álltam meg de a bosszúság végig futott rajtam.
-Ugye nem akarsz a...?-kérdeztem döbbenten.
-De bizooony!-mondta és olyan vigyor terült szét az arcán, hogy kedvem lett volna lepofozni róla.
-Akkor inkább nem fürdök és nem alszok!-mondtam hitetlenkedve.
-Pedig nem ártana. Tiszta vér és föld vagy. És már csak pár órád van aludni.-megforgattam a szemeimet. Elővettem újabb fehérneműket és már reflex szerűen mozdultam, hogy kivegyem Carter ingét a szekrényből, de eszembe jutott az elhatározásom, így a táskából kivettem a Molly által pizsamának készített szürke spagetti pántos póló, és hozzá illő rövidnadrág. Beléptem a fürdőbe, Carter pedig utánam.
-Légyszi.-könyörögtem felé fordulva-Itt nem tudok megszökni. Majd az ajtó elé állsz vagy valami....
-Nem,nem!-mondta nagy komolyan-Így is megszegtük a bácsikádnak tett ígéretünket!-nyöszörögtem egyet majd megengedtem a vizet. Beleöntöttem a kavargó vízbe vagy egy teáscsészényi tusfürdőt és vártam , hogy hatalmas habokká dagadjanak. Carter a lehajtott tetejű WC-n ült és szüntelenül vigyorgott. Ujjaimmal mutattam neki, hogy forduljon meg.
-Lennél szíves?-tettem hozzá. Nem bíztam semmit a véletlenre: a törülközőt magam elé tartottam és úgy vettem le a ruhámat majd elmerültem a habok között.
-Nézhetek?-kérdezte. Megforgattam a szemeimet de nem válaszoltam. Egyszerűen csak élveztem a forró vizet és a simogató habokat.-Nem válaszoltál, azt hittem baj van!-Carter a fürdőkád mellett állt és próbálta visszafojtani a nevetését. Fújtattam egy sort majd, megpróbáltam újra a vízre koncentrálni.
-Miért vagy mérges?-kérdezte hirtelen.
-Ezt komolyan kérdezed?-bólintott-Hahó! Nézz már körül! A fürdőzés általában magánügy...!
-Én nem erre gondoltam. Miért mentél el?-kérdezte szomorkásan.
-Oh..-ennél frappánsabb válaszra hirtelen nem futotta. Elgondolkoztam egy kicsit, megfogalmaztam magamban a mondanivalómat, mérlegeltem egy kicsit majd tömören elmondtam mit érzek-Szeretlek.- rám nézett majd mellém sétált.
-Én is szeretlek.-mondta és lerúgta a cipőit.
-Te meg mit csinálsz?-nevettem el magam miközben ő ruhástól beszállt a kádba, mellém.
-Megmosom a hátadat.-mondta mosolyogva. Megfordultam a kádban úgy, hogy a hátam felé legyen és beledőltem a karjaiba. Egy ideig így feküdtünk szótlanul, egymás karjaiban a habok között, majd Carter megtörte a csendet.
-Csak azért mentél el mert szeretsz?-kérdezte miközben sebhelyes vállamat cirógatta.
-Igen. Bár ezen belül több ok is volt.-mondtam.
-Kifejtenéd bővebben a kedvemért?-kérdezte.
-Megpróbálhatom.-mondtam és összeszedtem a gondolataimat-Belegondoltam, hogy milyen nagy zűrt jelentene a sulinak, vagy akár egész Elford Adaney-nek egy tanár-diák kapcsolat. Féltem, hogy az iskolában áttekintesz majd rajtam, nem tudunk iskola után kéz a kézben sétálni a többiek miatt, és nem tudunk elmenni egymás mellett anélkül, hogy egymásra ne néznénk vagy épp, hogy igen is átnézünk egymáson. És mind ez azért, mert a diákod vagyok.-kifújtam a megmaradt levegőt jelezve, hogy végeztem a mondandómmal.
-Az igaz, hogy nem tenne jót az iskolának egy ilyen botrány.-megrémültem.-De az az ő bajuk. Szeretlek és nem tudnék csak úgy keresztül nézni rajtad. Ha kell akár ki is lépek az iskolából.-elképedtem.
-Ezt komolyan megtennéd?-kérdeztem elcsodálkozva. Bólintott.-Tudod én is pont ezen gondolkoztam. Mármint, hogy átmegyek másik suliba. De ezt Molly miatt el kellett vetnem.
-Tudom. Ezért is ajánlottam fel én.-mondta. Éreztem, hogy a szívem a többszörösére dagadt a felgyülemlő szerelemtől és szeretettől. Megkapaszkodtam a vállában, fentebb húztam magam és úgy csókoltam meg mintha ezzel minden szerelmemet át tudnám adni neki. Kezei a derekamra fonódtak és ritmikus fel-le mozgással simogatta a gerincem mentét. Mind lentebb és lentebb csúsztuk a kádban, s végén már a víz alá is lemerültünk. Ez volt eddig a számomra legkellemesebb csók. Nem csak azért mert józan állapotomban történt és hosszúra nyúlt, hanem mert most biztos voltam abban, hogy ő is úgy érzi: összeillünk. Elfogyott a levegőnk így felmentünk a víz fölé, de ajkaink nem akarták elengedni egymást. Mikor végül is külön váltak Carteré a nyakamat kényeztette.
-Gyere. Szálljunk ki mielőtt elfogynak a habok.-lihegte.
-Nem érdekel!-mondtam és újra megcsókoltam.
-Folytassuk kint...-nyögte újra. Végül kiszálltam a kádból és magam köré tekertem a törülközőt. Megvártam míg ő is leveti a vizes ruháit.
-Elég nagy ez a törülköző!-mondtam bociszemeket meresztve. Elmosolyodott és végül megosztozva a törülközőn léptünk ki a fürdő ajtaján. Lekapcsoltuk a villanyt és befeküdtünk a selyemtakaró alá. Kezem átöleltem meztelen mellkasát és a fülébe suttogtam.
-Még mondhatod, hogy állj. Vagy a kanapén is aludhatok.-végigcsókoltam a nyakától indulva az állán keresztül végig, míg meg nem találtam ajkait.
-Nem lehet.-mondta huncutul-Megígértem a bácsikádnak, hogy vigyázok rád. Azzal teljes szenvedéllyel visszacsókolt.
Ez után az éjszaka után már csak egy dologban voltam biztos: nem létezik olyan, hogy ÉN vagy Ő. Csak is MI vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése