I.fejezet

Meghoztam az első fejezetet! =) Remélem mindenkinek tettszik!^^

Nagyot sóhajtottam majd betettem az utolsó összehajtott ruhát a szekrénybe, s ezzel hivatalosan is a Deason-ház lakója lettem. Becsuktam a szekrény ajtót és megfordulva szemügyre vettem új szobámat. A falak halvány bézs színűek voltak, csak a plafon fehér. A bejárati ajtóhoz viszonyítva, a hatalmas franciaágy a szoba jobb oldalán helyezkedett el, rögtön mellette két oldalt pedig egy-egy éjjeliszekrény állt. Az ággyal szemben egy cserből készült íróasztal terpeszkedett, amely fölött két emelet polc volt teli rakva könyvekkel, illetve az asztal mindkét oldalán egy ruhásszekrény foglalt helyet. Szemben a bejárati ajtóval volt még egy ajtó s amellett egy-egy ablak előttük olvasztott karamella színű függönnyel. Az ajtó pedig a teraszra vezetett. Elléptem a ruhásszekrény mellől és betértem saját fürdőszobámba. Nem volt nagy, de nekem tettszett. A menta zöld falak valahogy mindig feltöltöttek energiával. Belenéztem a tükörbe, hogy felmérjem milyen állapotban vagyok. Kreol bőröm kissé sápadtabb volt mint máskor, de egyébként minden szokványos volt rajtam. Festett vörös, göndör hajam úgy fogta körül az arcomat mint egy képkeret a festményt. Fenyő zöld szemeim ugyan nem csillogtak úgy mint régen, de azt hiszem ez mindenkivel így lenne ha ennyi veszteség érné.
Édesapám, Jonathan Raullin hét és fél éve halt meg autóbalesetben. Az utak csúszósak voltak és egy kamion már nem tudott lefékezni....
Édesanyám, Ceola Strivelyn három hónapja halt bele Bruno Benetto, a féltestvérem szülésébe. Bruno is meghalt, és persze a nevelőapánk nem akart engem és a húgomat, Mollyt így kerültünk hát Elford Adaneybe, a bácsikánkhoz Edward Deasonhöz. Igazán fura és különc egy alak. Övé Elford legnagyobb és legöregebb birtoka, itt a város szélén. Sokszor csak egy vastag sötétlila köntösben járkál fel-alá a házban miközben a pipáját szívja és a régi festményeket nézegetve beszél hozzájuk. Ám a sok furcsaságával együtt, nagyon hálás vagyok neki. Ha ő nem lenne, talán az egyetlen közeli rokonomat, Mollyt is elveszítem.
Megmostam az arcomat hideg vízzel, mert a nyári hőség igen csak érződött. Bár már augusztus vége fele járt az idő, még borzasztó meleg volt. Épp mikor töröltem az arcomat a szomszédos szobából Molly sikolyát hallottam meg. Eldobtam a kezemben lévő törölközőt és ügyet se vetve arra, hogy nekivágódtam az ajtófélfának, rohantam a húgomhoz. Én kértem meg a bácsikánkat, hogy Molly szobája mellettem lehessen mert vigyázni akartam rá. Őt már nem bízom a sors kezére.
Berobbantam a rózsaszín szobába és az ágyon ülő Mollyhoz rohantam. Körülötte mindenhol barbiek és plüssállatok voltak. Szép kis kék szemeiből két hatalmas könnycsepp gördült ki és a padlójára mutogatott.
-Mi a baj, Ly?-kérdeztem és búzaszőke haját megsimogattam. Ő azonnal eldobta az eddig oly görcsösen szorított barna hajú barbieját és a nyakamba ugorva sírni kezdett.-Hé, hé! Mi a baj?-kérdeztem s közben nyugtatóan ringattam. Ahhoz képest, hogy hét éves nagyon könnyű volt. Végre felemelte a kis buksiját és megfogta két kis kezével az arcomat.
-Egy pók.-suttogta.
-Hogy mi?-kérdeztem először ledöbbenve, majd kitörni készülő nevetésemet visszafojtva.-Egy póktól ijedtél meg ennyire?-kérdeztem és letöröltem a könnyeket az arcáról. Bólintott és újra a padlóra nézett. Most már én is láttam. Akkora volt mint a körmöm és fekete. Irtóztam a pókoktól de Molly miatt sose mutattam ki. Leraktam a földre és a szemébe néztem.-Nem fog bántani hidd el!
-De belemászik éjszaka a számba! Bonnieeeee! Taposd el!-nyöszörgött. Már vagy egy éve próbálom megértetni vele, hogy nem szabad ezt tenni...De mindhiába. Megfogtam a kis kezét és lassan a szoba közepén kucorgó pók felé húztam.
-Nem kell félni tőle, Ly! Vagy ha félsz is attól még nem szabad bántanod.-éreztem, hogy kissé ellenáll de húztam tovább. Mikor a pókhoz értünk elengedtem a kezét, had válasszon, hogy elfut vagy marad. Nem akartam semmit se ráerőltetni. De bátor volt, és ott maradt. És én büszke voltam ezért rá.
Tenyeremet a pók elé raktam és leküzdve irtózatomat megböktem hátulról. Alig egy szemvillanásnyi idő múlva már a tenyeremben csücsült.
-Látod Molly?-kérdeztem a pókra mutatva-Nem bánt.-azzal az ablakhoz sétáltam és ráraktam a pókot az ablakig elnyúló barackfa ágra. Nem akartam becsukni az ablakot mert a szobában enyhén szólva állott volt a levegő így megfogtam az egyik ceruzatartót és kitámasztottam vele az ablakot.
Megfordultam és csak most vettem észre, hogy mekkora rumli van a szobában.
Te jó ég! Hugi, ezt te csináltad?-kérdeztem összeráncolt homlokkal. A szekrényekből szó szerint minden ki volt ömölve, mint ha csak egy lavina tört volna elő minden egyes ruhás illetve játékos szekrényből. A hajgumik és hajcsatok össze vissza dobálva a földön és a barbik hajában, a plüssállatok meg jó, hogy a csillárról nem lógtak le...
Molly elém állt és büszkén mosolyogva bólintott majd végignézett szobáján és elégtétellel vette, hogy nekikezdtem a ruhák összehajtogatásának. Amíg én a ruhákkal szenvedtem ő felhuppant az ágyra és dudorászva fésülni kezdte a műanyag póni sörényét. Egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy hogyan tud rávenni arra, hogy takarítsak utána? Mintha egy hurrikán romjait akarnám feltakarítani egymagam...
De megtettem. Érte. Neki. Miközben egy rózsaszín kis szoknyát hajtogattam össze, eszembe jutott valami.
-Ly!-mondtam mosolyogva és felé fordultam. Továbbra is a póni sörényét fésülte de azért hallkan rákérdezett.
-Igen, Bonnie?
-Holnap be kell mennünk az iskolába.-nagyra nyíltak a szemei és kiesett a kezéből a fésű. Azután mintha mi sem történt volna, gyorsan felkapta és fésült tovább.
-Én nem akarok menni.-mondta makacsul.
-Ez nem akarás kérdése kicsim! Utólag kell sajnos beiratkoznunk, de azt mondta Edward bácsikánk, hogy már előre megbeszélte az igazgatóval, hogy megyünk!-a Baxton Colombus volt a környéken az az egyetlen intézmény amely magába foglalta az Általánost és a Gimnáziumot. Molly most megy első osztályba, én viszont már tizedikbe és nem akartam külön válni tőle. A holnapi beiratkozás során meg kell ismerkednünk az épülettel, a tanárokkal persze csak a beiratkozás után. Még két hét volt a nyári szünetből, de nekem úgy tűnik, hogy még évek vannak hátra.
-Gyere, válaszd ki, hogy mibe szeretnél holnap menni!-mondtam és elkezdtem nézegetni a kitúrt szoknyákat. Molly lepattant az ágyról és elkezdte válogatni a szoknyákat.
-Ez legyen!-mondta és egy térdig érő fehér kis szoknyára mutatott.
-És ha beleülsz véletlenül valami ragacsba? Piszkos lesz...Ezt inkább csak rövid sétákra való. Miért nem inkááááb-mondtam és megláttam a tökéletes darabot.-Ezt?-a farmer szoknya kissé a térd fölé ért és az alja kissé bolyhos volt. Öv helyett egy rózsaszín alapon fehér pöttyös szalag volt a derék részen.
Molly tapsolt egyet.
-Tökéletes!-azzal elvette a szoknyát. Gondoltam, hogy a divatot rám hagyja. Mint mindig. Azt mondta, hogy én jobban összetudom szedni az aranyos ruhákat neki. Pedig csak lusta volt.
A pólók között keresgélve megtaláltam a hozzá illő darabot: egy rövidujjú, rózsaszín póló melynek a közepén egy nagy, pár tónussal sötétebb rózsaszín szívecske díszelgett alatta egy "I'm cute" felirattal.
Odaraktam a szoknya mellé.
-Molly, te most rendet raksz!-mondtam tettetett szigorral.-Mert ha nem....Ha nem akkor végigzongorázok az oldaladon!-mondtam komolyan s olyan gonosz szemöldök felhúzogatással toldottam a szerepen. Ly, hangosan felkacagott majd elszaladt a szoba másik végébe pakolni. Én pedig visszamentem a sajátomba és azon gondolkoztam, hogy ideje kikészíteni a saját ruhámat is. Már tudtam, hogy melyikeket akarom felvenni, csak nem tudtam melyik szekrényben vannak. Nagy szerencsémre már az elsőnél rájuk akadtam. A felső egy rövid ujjú, fenékig érő, fekete, a nyaki résznél 3 gomb található. Az elején egy zöld macskaszempár volt minta gyanánt. Az alsó egy szintén fekete halászgatya aminek az alja kissé buggyos, illetve fűzős. Cipőnek pedig csak egy egyszerű papucsot választottam. Rá érek kiöltözni majd az évnyitón...
...
...
...
Már este kilenc óra van. Molly és Edward bácsikám már rég alszanak, én viszont kiültem a teraszra. Csavart vasból készített rácsain indák futottak végig, s emiatt mindig a Rómeó és Júlia jutott róla eszembe. A kilátás gyönyörű volt: az erkély alatt egy barackfa nőtt, s ha akartam volna biztonságban lemászok róla bármikor. A barackfánkívül több, másmilyen gyümölcsfa is helyett foglalt hosszú, kígyózó sorokban majd egyszer csak a fákat füves rét váltotta fel, azt pedig szántóföld, végül egy erdővel zárult a birtok. Felkeltem mert a szúnyogok kezdtek gyülekezni és besétáltam az ajtón. Ám mielőtt behúzhattam volna a függönyöket, egy csillogó szempárt pillantottam meg a távoli erdő sötétjében.