Itt az utolsó fejezet. Általában ezek hosszúak szoktak lenni de én arra gondoltam, hogy olyankor mindig rossz várni, hogy vajon mi lesz a vége, ezért ez a fejezet NAGYON RÖVID lett.
Én akkor búcsúznék is tőletek!:)
Aki szeretne az megtalálhat itt: www.feketetunder.blogspot.com
Viszlát!<3:'(
-Tehát. Azt mondjátok, hogy pár óra alatt míg távol voltam "öribarik" lettetek annyira, hogy már meg is van a terv, hogy hogyan győzhetjük le Hellát? - kérdezte Josh elképedve.
-Ahan. Valahogy úgy. - erőltettem az arcomra egy mosolyt.
-Szuper. És megtudhatnám, hogy mi a terv?
-Naná. Szóval annyi lenne, hogy holnap teliholdkor itt kell lennie Hellának a városban. Amikor a Hold eléri a legmagasabb pontot....
-...akkor le kell szúrnom.- vágtam gyorsan Juliette szavába aki összeráncolt szemöldökkel, gyanakodva nézett rám.
-Ahan. Ennyi? - kérdezte Josh.
-Ennyi. - sóhajtottam.
-Remek! Akkor én most megyek és üzenek neki....Illetve megyek és kitalálom hogy üzenhetnék neki, majd csak azután üzenek neki. - azzal kiviharzott a szobából.
-Megőrültél? Miért nem akarod elmondani neki? - kérdezte felháborodva Juliette. Megrántottam a vállaimat, nyeltem egy nagyot, majd letöröltem az arcomról egy könnycseppet.
-Nem tudom. Illetve...azt tudom, hogy fájna neki és megakadályozná a tervet. Ezért...Nem akarom elmondani és kész.
*
-Átadtam az üzenetet. Jönni fog. - mondta Josh.
*
-Talán nem fog működni a terv Bonnie! - suttogta riadtan Juliette.
-Meg kell próbálnunk! - mondtam elszántan.
-De ugye tudod, hogy ez az egyetlen esély?
-Igen. Tudom.
*
-Szeretlek Josh. Mindig is szerettelek. Téged. Csak túl vak voltam, hogy észre vegyem!
-Én is szeretlek Bonnie. Ne félj. Ma este minden borzalomnak vége lesz.
-Igen. Reméljük.
*
A telihold fénye beragyogta a mezőt ahol szinte szikrázott a levegő. Hella alakja fekete volt, háttal állt a holdfénynek ezért arcát nem láttam.
-Miért nem jössz közelebb? Tán félsz? - kérdezte nyugodt hangon Hellaranira.
-Fél a hóhér. - válaszoltam majd közelebb léptem.
- Az lehetetlen. Ugyanis a hóhér én vagyok. - nevetett fel. Síri humor. Klassz. - És a többiek? Hagyták, hogy egyedül jöjj ide?
-Ők is itt vannak ne félj.
-Remek. Akkor ők is végig nézhetik, hogy öllek meg. - mosolygott.
-Van egy kis probléma Hella. - motyogtam és a hátam mögül előhúztam egy ezüst tőrt. - Ma meghalok. De te is jössz velem! - azzal a hasamba szúrtam a tőrt.
Egyszerre két sikoly szőtte át az éjszaka csendjét. Az enyém, és az övé.
-NEM! - kiáltott Josh és mellém futott. A fájdalom iszonyatos volt, de maradt annyi lélekjelenlétem, hogy felpillantsak. Juliette épp Hellát fogta le aki ugyanúgy feküdt a fűben mint én, és ugyanúgy vérzett.
-Mit tettél Bonnie? Mit?!
-Megmentelek....titeket. - suttogtam. - Ha...ha én meghalok...ő is...-Josh megharapta a csuklóját majd a számhoz emelte. - Ne! Ha..ha visszajövök vámpírként...vagy...vagy bárhogy...akkor ő...ő is...
-De nem hagyhatlak elmenni! Szeretlek! - mondta miközben arcáról legördült két könnycsepp.
-Én is szeretlek Josh! - felhúzott magához és megcsókolt. Visszacsókoltam miközben tekintetemet Juliettébe fúrtam. Az ő szeméből is legördült egy könnycsepp. Alig láthatóan bólintottam. Ő is bólintott miközben ajkaival a "Viszlát!" szót formázta, majd hirtelen mozdulattal kitépte Hella szívét, és az enyém is megszűnt vele együtt dobogni.
Jó volt írni ezt a történetet és köszönöm, hogy olvastátok!:")
Minden jót!
Bonnie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése